A szovjet hadsereg, miután felismerte a német példákból, hogy bármely harckocsi alvázára építhető bármilyen más fegyverzet, gőzerővel dolgozott minden harckocsialváz egyéb hasznosíthatóságán.
A T-34 alváz – lévén az alap harckocsi közepes kategóriájú – korlátozott lehetőségeket kínált. Páncélvadász feladatkörre kiváló volt, de tüzérségi célokra már nem igazán. A SU-122 világosan megmutatta a könnyű alváz hátrányát e feladatok ellátásában.
A szovjeteknek viszont rendelkezésére állt egy sokkal teherbíróbb alváz: a KV (Kliment Vorosilov) harckocsik alváza. Ezt a SU-152 járműhöz használták fel. A harci tapasztalatok azonban rámutattak a konstrukció hiányosságaira. A végső változat az IS-2 (Iosip Stalin, azaz Joszif Sztálin) 2- estankok alvázára épült. Így kapta az ISU-152 (ISzU-152) jelzést az új többfeladatú jármű. A felfüggesztés tehát itt is görgőnkénti torziós rugókat foglalt magában.
Többfeladatú harcjárműről kell beszélnünk: egyaránt sikeres volt tüzérségi eszközként, gyalogsági támogatófeladatokra, erődrombolásra, és nehéz páncélvadászként is. A városi harcokban – mint Königsberg, Berlin, vagy Budapest ostroma – is bevált, persze csak gyalogsági támogatással.
A 152 mm-es tarackágyú (átmenet a tarack és az ágyú között) brutális ereje a legnehezebb német harckocsikat és páncélvadászokat is kilőhette. Ennek azonban komoly hátránya volt: a lövedék súlya nagyon lassú újratöltést tett csak lehetővé. Erődítmények rombolásánál persze ez mellékes volt, páncélosok elleni harcban viszont egyáltalán nem. Lapos konstrukciója viszont a lövegemelkedést korlátozta, emiatt tüzérségi eszközként csak közepes lőtávolsággal rendelkezett. Így hatalmas ütőereje ellenére erre a járműre is igaz a régi tétel: ami mindenre jó, az semmire nem jó igazán.
Páncélzata szintén a nyers erő mintaképe. 90 mm-es, döntött homokpáncélja remekül ellenállt a német 75 mm-es páncéltörő ágyúknak, ilyenekkel csak közvetlen közelről lehetett kárt tenni benne. Még a Tigrisek 88 mm-es KwK 36-os lövege sem tudta kihasználni kitűnő hatótávolságát az ISU-152 ellen. Sikeres kilövéshez legalább közepes távolságra meg kellett közelíteni az önjáró löveget, ami viszont - épp a tarack tűzereje miatt - erősen kétesélyessé tette a párharcot. A lövegbölcsőt még így se lehetett tönkretenni: az 1945-ös változat itt 320 mm-es páncélt hordott! Mindez persze csak frontális harcnál igaz, azISU-152 ugyanis – forgótorony hiányában – csak a páncélvadászokra jellemző minimális irányzási lehetőséggel rendelkezett. Komolyabb irányzáshoz az egész járművet kellett elfordítani, ami - különösen egy ekkora eszköz esetében – nem kivitelezhető túl gyorsan.
A háború végén kísérleteztek egy 8 méter hosszú löveg beépítésével is. Ezeket kimondottan a Jagdtiger páncélvadászok ellen szánták, de a háború hamarabb véget ért, minthogy ezek a szörnyek elkészültek volna. Az extrém hosszú lövegcsővel a jármű manőverképessége elfogadhatatlanná vált, a csőszájfék sem tudott ekkora visszarúgást kompenzálni.
A háború után a a szovjet Vörös Hadsereg rendszerben tartotta a típust. Néhány darab így feltűnt 1956-ban, Budapest utcáin is a harcokban. Ezen kívül a Varsó Szerződés egyes tagállamaiban is tovább szolgált az ISU-152, a lengyel haderőnél például a 60-as évekig. Az arab-izraeli konfliktusokban az arabok még 1973-ban is első vonalban alkalmazták.
A szovjetek kifejlesztettek hozzá nukleáris töltetű tüzérségi gránátot is, ezeket azonban nem vezették be, mivel a közepes tüzérségi hatótáv miatt ez magára a kilövő járműre is veszélyes lett volna.
Végül egy kis SU/ISU és a hozzátartozó tankok technikai kivitelezése és fel használata.
Technikai adatok:
Súly: 47.3 tonna
Hossz: 9.18 m
Szélesség: 3.07 m
Magasság: 2.48 m
Személyzet: 4 vagy 5 fő
Motor: V-2IS dízelmotor, 520 LE (382 kW)
Sebesség: 37 km/h (úton)
15-20 km/h (terepen)
Páncélzat:
90 mm homlokpáncél
75 mm oldalpáncél
1945-ös (ISU-152 Model 1945) verzió:
320 mm lövegbölcső
120 mm homlok – és oldalpáncél
Fő fegyver:
152.4 mm ML-20S tarackágyú (21 lőszer) (ISU-152)
152.4 mm BL-8 vagy BL-10 nehézágyú (21 lőszer) (ISU-152-2)
152.4 mm ML-20SM model 1944 tarackágyú (20 lőszer) (ISU-152 model 1945)
A SU-76 (SzU-76, Szamohodnaja Usztanovka, vagyis önjáró löveg) a Szovjetunió első igazi páncélvadásza volt. A T-70 harckocsi megnagyobbított alvázára építették, és egyszerű konstrukciója miatt a T-34 harckocsi után a második legnagyobb számban készült orosz harcjármű volt a II. világháború alatt.
Az alapötlet éppolyan egyszerű volt, mint a német Panzerjäger I-esnél, vagy a Marder-sorozatnál. Egyszerű páncéldobozba épített páncéltörő ágyú, lánctalpakkal ellátva. A T-70 alvázát oldalanként egy plusz görgővel meghosszabbították (hasonló megoldást látunk a svéd eredetű, magyar gyártású Toldi harckocsi és a Nimród önjáró gépágyú esetében, ahol a Nimród alváza lett épp egy görgőpárral hosszabb). A Su-76 fő fegyveréül az akkor legjobb páncéltörő löveget, a 76 mm-es ZiS-3-at választották.
Az eredeti változat még zárt küzdőterű volt, a meghajtást két autómotor adta, amelyek egy-egy lánctalpat hajtottak meg. Az irányítás így nehézkes volt, ráadásul a váltóművel és a kormányművel is csak bajok voltak. Áttervezés után a T-70 harckocsi motorját kapta a jármű, és a küzdőtér tetejét is ekkor távolították el, a löveg jobb kiszolgálása érdekében. Ez a verzió a SU-76M jelzést kapta.
Bár azt hinnénk, hogy ez sebezhetőbbé tesz egy harcjárművet, ami például repeszgránát találata esetén így is van, ellenben kumulatív gránát becsapódásakor nem egyszer mentette meg a legénység életét a „kabrió-megoldás”. Kumulatív gránát a robbanótöltet formája a robbanást egy vékony, olvadt, fémnyalábbá koncentrálja, ami megnöveli a páncélzat-átütő képességét. Zárt térben halálos! Nyitott térben viszont nem feltétlenül.
A katonák azonban csak részben emiatt kedvelték a harcjárművet. Egyszerűbbé vált kezelése, igénytelensége is sokat hozzátett a közkedveltséghez. (A becenevekben ez érdekes módon ütközött ki. A legénységek „szuka”, „kurv@”, vagy „kurvácsk@” névvel illették járműveiket, illetve a némileg hasonló külső miatt nem volt ritka az „üregfarú Ferdinand” elnevezés sem…
Könnyű súlya miatt szinte egyedüliként tudott mocsaras terepen is működni. Ennek Belorusszia és Ukrajna visszafoglalásakor különleges jelentősége volt, hiszen a hadműveletek jó része a Pripjaty-mocsarak területén folyt. Ilyen terepen olykor indirekt célzással, könnyű kisegítő tüzérségként is alkalmazták a SU-76-osokat. Különösen, mivel lövegemelkedése – paradox módon, hiszen alapvetően páncélvadászról van szó – a legnagyobb volt az összes szovjet önjáró löveg között.
Az ágyú maga kiválóan megfelelt könnyű és közepes harckocsik ellen. Még egy Párducot is ki tudott lőni – igaz, azt csak oldalról. A Tigrisekkel szemben viszont már tehetetlen volt a ZiS-3 löveg.
SU-85B néven tovább akarták fejleszteni, nagyobb, 85 mm-es löveggel, de mivel addigra megjelent a fejlettebb SU-85 páncélvadász, a terv megmaradt a prototípus szintjén.
Hiányosságai miatt gyártását 1945 közepén megszüntették. Viszont tovább szolgált mind a szovjet Vörös Hadseregben, mind a Szovjetunióval szövetséges fegyveres erőknél, így a Magyar Néphadseregben is. Így az 1956-os magyar forradalom harcaiban is szóhoz jutott, méghozzá mindkét oldalon. A hatvanas évekre azonban mindenütt kivonták a szolgálatból, eddigre teljesen elavult, és jobb eszközök voltak már elérhetők. A háborút túlélt példányok szinte minden orosz, ukrán, belorusz hadtörténeti múzeumban megtalálhatók, de akad kiállítva Észtországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Romániában, Angliában, az USA-ban, de még Afganisztánban és Kínában is.
Nem rossz, sokaknak tudsz ezzel ujjat mondani, talán egyszer nekem is :P mivel WWII buzi vagyok mióta az eszemet tudom és főleg hogy Ruszki párti, örültem ennek a cikknek :)
Úgy tervezem hogy 1.x az orosz ágat szemléltetem mert van történetük és a fele nem csak papíron létezik :) mostantól sorba haladok a Tehc treen . Azokat a tankokat viszont ki hagyom ami eredetileg nem orosz ... szóval csörcsil meg matilda itt nem lesz :) meg a közeljövőbe végzek az egész tech treevel akkor ramdom érdekes tankokat is fogok elemezni :) pl: Type 4 japán tankot :)amik szaftos sztorival rendelkeznek :) előfordul hogy valamit ki hagyok de azt a fanatikus sasszeműek majd pótolják :)
Hogy ne tudnám :) Én b@szot nagy Német fan vagyok :D csak ugye nem volt nekik eséjük szarni a tankot mint az oroszoknak :D De ahoz képest is mekkora nagy nevű tankokat csináltak... Pl: TIGRIS, Királytigris, MAUS , Elefant "ferdinánd" , STUG, HETZER, PzIV E,F,G,J, SIG, HUMMEL, Pak 8.8, ME262, Fokewulf, focke wulf 190, Dopel Decker, heinkel 111, pack 75, MG 42, MP40, MP44, Kar98, panzerschreck, panzerfaust és ezek most fejböl :D mivan ha utána nézek :D És 1 dolog ami b@szot nagy respek nekik! Hogy egyik böl se volt sok és így is ekkora hírnevet szereztek. Mert kiváló mérnöki munkával oldották meg ... Most akár egy bármilyen repülő tank fegyvert vess össze a amerikai M3 lee vel bármelyik kategóriával ... Hát nem hogy kinézetre de hatékonyság ba is üti ... Míg M3 lee ket behozták afrikába 600 DB addigra 150 tigris hoztak be a németek és akkor már rég nem modern tank volt a tigris ... hanem egy átlag típus ... és a M3 leek meg vadonatúj fejlesztés... utána a Sherman jött na az is anyit ért.. nézetek meg 1 dokumentum filmet az Afrika corps rol ... németek negyed anyi német volt ott mint Britt és francia páncélos ... és így is MAJDNEM meg nyerte Rommel a csatát azér.. ez hatalmas elöny ... Azt itt a játékba szart se ér a tigris meg a JgPanzer IV ... DE ezt most felejtsük el ... ne is válaszolj rá mert eljön majd annak is az ideje hogy a Német tankokról írok pár cikket de hidjétek el ... nem lesz rövid :) amúgy ara gondoltam hogy ha kimerülünk a tank témából MAJD! akkor előveszünk híres Tábornokokat pilótákat :) ha ezt betanuljátok amit én itt írok majd nektek akkor ha tőriből a 1-2. WW húzzátok tételnek akkor 5. sel érettségiztek :) de de ez itt pont és este tízkor neki álok a SU-85-röl szóló cikket megírni :)"adig meg szerzem a IS-3 mat :D"
Én mindent aláírok amit mondtok, tényleg Afrikába le a kalappal a Róka előtt, megmerem kockáztatni nagyobb lángelme volt Zhukow-nál is. A hadi technikáról annyit mondok a kelet-nyugat mindenki az ő tudósaikat csábította/rabolta el-fenyegette meg, szóval kiváló mérnökeik voltak, a hadvezetés az is jó volt, egy gond volt náluk, az a bajszos szobafestő xD.
Bezárólag, németnek érte meg lenni 39-től 43-ig...na jó az Észteknél 45-ben is, de megtudták volna nyerni. (nem hittem hogy valaha ezt lefogom írni, na ennyit arról hogy mindig is pártag akartam lenni xD )
A SZU–85 (oroszul: Самоходная установка / Szamohodnaja Usztanovka) egy második világháborúban hadrendbe állított szovjet páncélvadász, melyet a Tigris I és Párduc harckocsik ellensúlyozására fejlesztettek ki. A 85-ös szám a típus lövegének űrméretére utal.
A második világháború elején a KV-1 és T-34-es típusok elegendő tűzerőt képviseltek a német harckocsikkal szemben, ám a háború későbbi szakaszában megjelenő Tigris I és Párduc harckocsik ellen hatástalannak bizonyultak. A legelterjedtebb 76,2 mm-es szovjet páncéltörő ágyúk csak közvetlen közelről voltak képesek átlőni az új német közepes és nehéz harckocsik páncélzatát.
A speciális teszteken bebizonyosodott hogy a Tigris I-es harckocsi páncélzatának áttörésére a 85 mm-es légvédelmi és a 122 mm-es tüzérségi ágyú a legalkalmasabb. A próbák tanulságai alapján a Petrov tervezőirodát és a CAKB-t bízták meg hogy fejlesszen ki egy 85 mm-es löveggel felszerelt páncélvadászt, a SZU-122-es önjáró tarack alvázának felhasználásával.
1943. május 5-én a Petrov tervező iroda megkezdte a munkálatokat, hogy a SZU–122-es önjáró löveget átfegyverezhessék a 85 mm-es légvédelmi ágyúval. Ezzel egyidőben a CAKB a SZU 122-es önjáró tarack, valamint az S-18-as páncéltörő löveg egyesítésén dolgozott. A tökéletesített bölcsővel és lövegpajzzsal ellátott S-18-as ágyút Uralmaszavodba szállították. A kísérletek végül kudarcot mondtak, mivel a SZU–122-es eredeti felépítménye nem volt elég tágas az S-18-as löveg elhelyezéséhez. A felépítmény újratervezésétől az idő szűkössége és a költségek miatt elálltak és két további változatot hoztak létre.
Az első típus SZU-85-I - a SZU-122-es hagyományos felépítményével készült, de új bölcsővel és lövegpajzsal látták el. A védő géppuskát a korlátozott szabad hely miatt elhagyták. A SZU-85-IV változat szintén a SZU-122-esen alapult de a páncéltest elejét módosították. Mindkét változatot a 85 mm-es S-18-as ágyúval szerelték fel. A D-5S löveg a próbák során jobb ballisztikai tulajdonságot mutatott és megbízhatóbb volt mint az S-18-as, ezért a teszteket végül a Petrov tervező iroda által kifejlesztett SZU-85-II típusjelzésű páncélvadász nyerte.
A SZU 85-ös páncélos alváza és erőátviteli rendszere megegyezett a T-34/76-os harckocsival, ebből kifolyólag a két típus páncélvédettsége és menettulajdonsága is nagyon hasonló volt. A sorozatgyártás ezáltal leegyszerűsödött, mivel az újonnan létrehozott páncélvadász már meglévő típusokon alapult. 1943 közepétől kezdve gyártották sorozatban, az első járművek augusztusban jutottak el a harcoló alakulatokhoz. A T-34/85-ös harckocsik megjelenésé azonban fokozatosan kiszorította a SZU-85-ös páncélvadászokat. A típus gyártását végül 1944 végén leállították és átáltak a jóval hatékonyabb SZU-100-as páncélvadász sorozatgyártására.
A 85 mm-es D-5S típusú löveghez összesen 48 db lőszert málháztak és további 1500 db lőszer állt rendelkezésre a személyzet által használt géppisztolyokhoz. A 85 mm-es ágyú 1000 m-es távolságból képes volt átütni 86 mm vastag, 30 fokos dőlésű, homogén hengerelt acélpáncélt. Ez elegendőnek bizonyult a Panzer IV-es és Tigris I-es harckocsik lekűzdéséhez.
A típus első éles bevetésére az 1943-as Dnyeperi átkelésnél került sor. Hamarosan nagy népszerűségre tett szert az orosz páncéloslegénység köreiben mivel elegendő tűzerővel rendelkezett a német közepes és nehéz harckocsik leküzdéséhez. Az 1021-es önjáró tüzérségi ezred körülbellül 100 német páncélost semmisített meg az 1944-es nyári offenzíva alatt.
Fejlesztő ország:Szovjetunió Harctéri alkalmazás
Szolgálatban: 1943 -
Gyártási időszak 1943 közepétől 1944 végéig
Gyártási darabszám 2050
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő
Hosszúság 8,15 m 6,1 m
Szélesség 3 m
Magasság 2,45 m
Tömeg 29,6 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 20-75 mm
Elsődleges fegyverzet 85 mm-es D-5T harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet nincs
Műszaki adatok
Motor V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű dízelmotor
Holnap újabb 3 tank jön :) SU-100, SU-152, SU-100m1 "lehet hoyg a SU-100 és a SU-100m1 egybe írom ha nagyon összefügnek :)" A tech treen fentről lefele fogok végig menni így a következő nagy ág a Szovjet közepes tank ág.
Ezután napi 1 tank ismertetés lesz hétvégenként meg napi 2
A Szovjetunióban 1943-ban fejlesztették ki az SU–85 típusú páncélvadász harcjárművet. A nehéz né- met harckocsik megjelenésével azonban nagyobb teljesítményű löveg beépítésére volt szükség, így – szintén a T–34 alvázán – megjelentek 1944 szeptemberében a 100 mm-es löveggel felszerelt SU– 100-as típusok. Év végéig
mintegy 500 db került a csapatokhoz. A páncélvadász harcjárműbe épí- tett 100 mm-es löveg félautomata rendszerű volt, tűzerejének egyetlen német harcjárműtípus pán- célzata sem tudott ellenállni. A páncéltörő lövedékével merőleges becsapódás esetén 1000 m távol- ságban 160 mm vastag páncélt tudott átütni. Ezzel mintegy 60%-kal jobb páncéltörő képessége volt, mint a SU–85-nek. Kiegészítő fegyverzete (géppuskája) viszont ennek a típusnak sem volt. Ezt a hiányosságot a 3. Ukrán Frontnál 1945 elején például úgy próbálták megoldani, hogy a harcjárművek tetejére "házilagos módszerrel” egy golyószórót erősítettek.
Fejlesztő ország Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 2335+
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő
Hosszúság 9,45 m
Szélesség 3 m
Magasság 2,54 m
Tömeg 31,6 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 75/45/20 mm
Elsődleges fegyverzet 100 mm-es D-10S harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet nincs
Műszaki adatok
Motor V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű dízelmotor
HAD 
HAD-A 
HAD-M 
HAD-C 
